Szívemben az űr,
Lelkem csak tűr.
Látja már
mi volt a múltbéli ár,
hogyan mosta el Lelkünket az ár.

Megvalósítottuk az álomképet,
mely palástolja igaz tükörképed.
Számtalan életkép
szimbolizálja az elmét.
Koncepció rakata,
azonosulás Éntudata
valóságunk Önimádata.

Változásra hív a jelen,
mely mélyen megkívánja, légy jelen.

Megengedem,
hogy az emlék bérbe vegyen,
majd rálátva elengedem.

Konstitúció cáfolata,
az Egység összhangzata.
Szív és Elme
a világ nyelve,
mely mindennek a Lelke.

Költeményként egybefonódva,
kollektív varázsba ágyazódva,
lüktető mámorrá duzzadva,
babonázza a világot harmóniába.