Itt vagyok, egy a sok milliárd közül,
s látom, hogy világunkra fátyol nehezül.

Lelkünkbe bomlasztó fájdalom rögzül,
mióta a Földön Nő gyermeket szül.

Végig járom az árnyat,
szemem előtt világos a bánat.

Bennünk zajló minta
pacsmagol, mint a tinta.

Rengeteg megrögzött hagyomány,
sokszor hatalmas teher ez rakomány,
mely számomra már nem mindig adomány.

Ami kint, az bent,
ami bent, az kint.
Érzed a kínt?

Van a mély vanság,
mely egyenlőre még vakság,
mely még tűnő válság,
hisz működik az álság,
mely nem tükrözi, mi a szabadság.

Világokon keresztül
a Lélek átröpül,
miközben egy zenedarabot hegedül.
A melódiában, mely felcsendül,
szív és lélek egyesül.

Zeneszerző,
zenédet életre keltő,
csodád külvilágunkba zengő.
Minden belőled eredő,
Te vagy a Teremtő,
a mű Tőled, oly lebilincselő.