Nyomod a zsét
azt hiszed ez a valódi lét,
nem látod mi is valójában a tét.

Rabul ejt a mély érthetetlenség,
felemészt az érdektelenség.

Érdeklődés.
Mi ez az aberrált kötödés?
Mi ez az élősködés?
Vajon ezt írtad alá,
mint szerződés?

Léted,
külsőségek rabjaként éled
hiúságokkal elnyomod fényed.
Nap, mint nap ápolod tested,
Adonisszá fested.

Akarod az elismerést,
kerülöd a kiismerést
nem vállalod a beismerést,
hogy nem látod a felismerést.

Megnyilvánulásod kamu,
az életed összeomlik tőle,
mint tűz után a hamu.

Tudd, addig jön s megy a körfolyamat,
míg észre nem veszed,
hogy Te vagy a folyamat,
mely teremti az időfonalat.

Az emberi mérték.
Vajon ez a földi érték?
Vajon a lelkek ezt kérték?
Égvilágon határtalan a választék,
mégis korlátokon keresztül zajlik a színjáték.

Vajon érted,
hogy Te alakítod Léted?
Akkor ne nézd tétlen!

Tudd, a tét a hagyaték
az egyéni sorsjáték,
mely megnyilvánul,
mint kollektív összjáték.

Megcsillan elmédben az érdeklődés,
feltárul változásra a fejlődés.
Jön az ébredés, hogy minden visszatükröződés.

Ismeretlen kiváncsi érzés bukkan fel Benned.
Nem kell mást tenned
csak magaddal őszintének lenned
és figyelembe venned,
hogy új irányba kell menned.