Ismeretlen lélek,
mellyel itt a Földön élek.

Mint egyed,
embrióként léptem be
a környezetbe.

Minden megélt pillanat,
mindannyi megrögzött mintázat,
darabokra marja létezésem
valódi Milyenségem.

Csontomig hatoló lakó az a lázadó,
hírüladó,
mely tudatja,
hogy az utódi lélek sabloni lénye
pár millió éve,
aktuális tudatszintű léte,
az ember testbe élve,
környezeti hatásoknak van kitéve.

45 évesen a lelkem
sóvárogva felemészt Engem.

Látni,
az érzést átjárni,
mely ott él Bennem,
mint szabadság a jelenemben.

Létezik a Tér,
melyhez,
mi szó sem fér.
Ott a semmi a szüntelen,
a fény végtelen.