A szív mikor dobban
a létezés lángra lobban.

Szerelem lángja
szívünk eltalálja,
és mint esély
lüktet Bennünk a vanság iránti szenvedély.

Az élet kezdeti szakaszán
 azt sem tudjuk mi a világ igazán.

Tiszta, nyitott lelkünk
hitet indít bennünk.

Lángoló izgalom
az élet iránti bizalom,
bár érthetetlen a tartalom,
melyet irányít a borzalom.

A minta egy birkaként béget,
miközben mindent a tudatlanság feléget.

Ordítja a Lélek,
hogy csapdában élek!

Horzsolt Lelkemben,
mint fekély tágul Bennem a fájdalom,
mikor a bizalmat átveszi a szánalom.

Szánom-bánom,
hogy hinni mertem,
fájdalmam csalódásból mertem.
Odaadásomból bizalmatlanságot nyertem.

Lehetőség a jelen zárja.
Kérdés a párja.
A kulcs létezik-e,
mely az ajtót nyitja-zárja?

Vajon milyen a valóság,
ha közrevesz a jóság?
Mikor létezik az emberek közti hajlandóság?
Mikor a Lelkekbe beköltözik az egybevágóság?
Mikor átalakul a bunkóság?