LÉTEZÉS: Az azonosulások, minták, lenyomatok mögötti LÉLEK

Gyakran futás után késztetést érzek arra, hogy szavakba öntsem a bennem lüktető érzéseket és gondolatokat.

 

De mire a papír vagy a képernyő elé ülök, a késztetés elhalkul, mert ráébredek:

a lélek igazi nyelve nem a szó, hanem a tett. A szavak szintjén már annyi mindent megvitattunk, de a valóságot a cselekedeteinken keresztül teremtjük meg.

 

Most viszont megkísérlek papírra vetni egy mély és formateremtő megélést.

Kicsit szeretnék visszanyúlni azon átélésemhez,mikor is az ájulás során megtapasztaltam a „semmi” állapotát. Ez nem az üresség vagy a hiány állapota, hanem a potenciál tiszta mezeje (a Forrás), ahol a létezés előtti csend uralkodik.

Az érzemény lényege,rádöbbenés arra, hogy a tudat azon a ponton túl, ahol a személyiség, a félelmek és a minták megszűnnek létezni, teljes és korlátlan teremtő erővel bír.

 

Ez a felismerés a lélek mély szabadságvágyát fejezi ki.

A tudatalatti működéseink, a belénk kódolt hitrendszerek,érzelmi minták, amelyeket a szüleinktől, a társadalomtól és a kultúrától örököltünk. Az érzelem lényege a csalódottság és a sürgető igény a tudattalan börtönéből való szabadulásra. Annak felismerése, hogy az életünk nagy részét „robotpilóta üzemmódban” éljük le, a tudatos énünk csupán a jéghegy csúcsa.

Ez a tapasztalat a visszavétel vágya: visszavenni az erőt, amit „kihelyeztünk” a külső körülményekre, hibáztatásokra és tanult viselkedésformákra.

 

A futás közbeni gondolatok leírásának feleslegessége azt az érzést tükrözi, hogy az igazi változás nem az intellektuális beszédben vagy a felszínes megerősítésekben rejlik („5 monológ és megváltozik az életem”), hanem a tudatos cselekvésben és a belső munka folyamatában. Az érzelmem lényege a hitelesség keresése. Az a felismerés, hogy az ego által vezérelt „több pénz, szebb vagyok” típusú célok felszínesek. Az igazi tudatosság a belső feltérképezéssel, a fájdalmas önvizsgálattal kezdődik.

A legfontosabb, a legmeghatározóbb érzelmem a gyermekeim felé irányuló mély szeretet és felelősségvállalás. Ez a mozgatórugója az egész belső munkámnak.

 

Az érzelem lényege a legtisztább szándék: szeretni a gyermekeimet anélkül, hogy a szeretetet a társadalmi elvárásokhoz, a beilleszkedéshez vagy a viselkedési mintákhoz kötném(ezek mind tanult folyamatok). Az a vágy, hogy ne a saját tanult mintáimat adjam tovább örökségül, hanem azt a tiszta lelket,mely minden nélkül már teljes.

Ez a generációs minták megtörésének szándéka.

 

Megélésem egyfajta spirituális, a valóság mélyebb rétegeinek megértésére irányuló vágy, amely a személyes tapasztalat (az ájulás) és a mindennapi élet (a futás, a gyereknevelés) között feszül. Az a felismerés zajlik bennem, hogy az élet célja a tudatosság gyakorlása, a minták felülírása és a feltétel nélküli szeretet tiszta csatornájának megteremtése a jövő generációi számára.

 

Hitem,hogy a valódi átalakulás alapfeltétele annak felismerése, hogy a külső körülmények hibáztatása vagy várása akadályozza a fejlődést. Amikor elfogadod, hogy csak rajtad keresztül jöhet létre változás, megszűnik az áldozati szerep, és te válsz a saját életed építészévé. Ez az állapot egyfajta „belső rendszerváltás”, ahol a régi működési módok már nem elegendőek, de az újak még nem látszanak.

 

Mivel a régi sémák (minták) már nem szolgálnak, egy teljesen új struktúrát kell felépíteni a semmiből.

 

A régi minták lebontása:

Minden változás egyfajta gyászfolyamat is, ahol el kell engedni a megszokott, biztonságos, de már korlátozó sémákat.

 

Az új mintarendszer megalkotása előtt egy bizonytalan fázison kell keresztülmenni, ahol a régi már nincs, az új pedig még csak körvonalazódik. Ez a fázis stresszel járhat, de itt dől el a tartós változás sorsa.(Valójában a stressz sincs.)

 

Aktív mintaalkotás:

Az új minták nem készen érkeznek, hanem tanult viselkedésekből és tudatosan választott gondolatokból,érzelmekből állnak össze. Ez nem csupán pozitív gondolkodás, hanem egy új belső egyensúly kialakítása változás egy belülről kifelé ható teremtő aktus. Nem egy már létező mintát másolsz le, hanem az ismeretlenben bízva, önmagad mélységein keresztül hozol létre egy olyan rendszert, amely korábban nem létezett számodra. Ez a személyes megnyilvánulás legmagasabb foka: önmagad újradefiniálása egy ismeretlen, de saját magad által alkotott rend szerint.

 

Egy évvel ezelőtt elindítottam egy utat, amely a mozgás örömét hivatott beépíteni az életembe. A ‘szépen lassan’ elve vezérelt, tudatosan építkeztem hétről hétre, tisztelve testem határait és alkalmazkodását. Ahol egykor egy kör futás és egy kör séta jelentette a célt, ott ma már 12 folyamatos kör, 31-32 percnyi megállíthatatlan lendület feszül. Ez a folyamat a legjobb bizonyíték arra, hogy életünk valóságát tudatos teremtéseinkkel, kis lépések sorozatával hozzuk létre. Az elszántság és a türelem a legnagyobb szövetségeseink céljaink megvalósításában.