Mit hiszünk valójában?

Meggyőződéseink képesek megváltoztatni testünket, életünket. De tegyük fel magunknak a kérdést: honnan származnak a meggyőződéseink, és mit hiszünk valójában?

Láthatjuk, hogy a tanult minták és a tudatalattink érzelmeinek hálójában élünk. Életünk korai szakaszában, már magzatként kialakítjuk magunkban meggyőződéseink magját, melyek eltárolódnak a tudatalattinkban. A folyamat szakadatlanul ismétlődik, melynek során a meggyőződéseink erejét átörökítjük az aktuális generációra, mely azt magáévá teszi, és így száll tovább a következő nemzedékre újra és újra. Életünk későbbi szakaszában kiderül, hogy a tudatalatti érzékeléseink beépültek az életünkbe, és a legváratlanabb formákban törnek elő. A kialakult hiedelmeink hatással vannak a valóságunkra. A kollektív meggyőződéseink (például: tehetetlen vagyok, alá-fölérendeltségi viszonyok, úgysem vagyok elég jó, a szabályokat muszáj betartanom) annyira mélyre hatóak, hogy ezeken keresztül hozzuk létre a jelenünket. A körforgásból azonban van kiút. Egy nemzedék egyetlen tagjai is feloldhatja a korlátozó meggyőződéseket, ezzel önmagát és a következő generációt is felszabadítja a tanult hiedelmek alól.

Dr. Buda László szerint, amikor a generációkon átívelő fájdalmak elérnek hozzád, akkor két lehetőséged van: átalakítod vagy átadod.

A tudatosságunk, a kreativitásunk, és az élethez való hozzáállásunk irányítják a génjeinket. Itt fontos, hogy meghalljuk a tudatosság kifejezést. Ugyanis, amit tudatos döntésnek élünk meg az sokszor irányított gondolatok által jön létre. Ezek a gondolatok tudatalatti programokból származnak – ahogy a gondolataink 95%-a -, mely nem más, mint a szokások elméje. Az elme funkciója, hogy összefüggéseket hozzon létre a hiedelmeink és a létezésünk között. A jelen pillanatban ezeken keresztül alakítjuk ki a cselekedeteinket. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lennünk, hogy a jelen pillanat a múltban megélt tapasztalatokból, és azok érzelmi halmazaiból jött létre. Ezáltal egy tanult mintát fogunk újból létrehozni azokon az érzelmi frekvenciákon keresztül, melyeket magzati korunk óta a vérünkben hordozunk. A valóság az, ami alkalmazkodik az elvárásainkhoz, meggyőződéseinkhez. A meggyőződéseink pedig a tudatalatti illetve a tanult minták. 

Számomra az ezekre való rálátás hozta fel bennem azt az érzést, mely afelé az ismeretlen felé hajt, ami szerint a jelenünkben kell létrehoznunk egy olyan mintát a következő generációknak, ami nem a múlt hiedelmeire épül. Ha nem változtatunk semmin, semmi nem fog megváltozni. A mindennapi életünkben is tapasztaljuk, hogy ugyanazok a szokások, ugyanazokra az utakra, és ugyanazokra a végállomásokra vezetnek.

A jövő kizárólag a gondolataink formájában létezik, az elmében. Amikor megváltásért a jövőbe tekintesz, akkor tudattalanul is a saját elmédtől várod a csodát, ám az csak az egó csapdájában vergődik.

A tudatos jelenlét az egyetlen eszköz, amellyel szabaddá tehetjük magunkat.