Nyomod a zsét azt hiszed ez a valódi lét, nem látod mi is valójában a tét. Rabul ejt a mély érthetetlenség, felemészt az érdektelenség.

A szív mikor dobben, a létezés lángra lobban. Szerelem lángja szívünk eltalálja, és mint esély…

Szívemben az űr, Lelkem csak tűr. Látja már mi volt a múltbéli ár, hogyan mosta el Lelkünket az ár.

Blokkoló tudat, puszta körmondat, mely közvetíti elmédben a monológokat. Szállj le lelked mélyére kis utas és kutass, légy az életedben TE a vasutas.

Emlékszem gyermeki pillanat volt, mikor is csókod elmémmel dacolt. Szerelmünk, mint esély pulzált Bennünk a szenvedély.

Ismeretlen lélek, mellyel itt a Földön élek. Mint egyed, embrióként léptem be a környezetbe.

Bársonyos harmat hull alá, benedvesítve az avar lágy zaját. Tündöklő világ, mi feltárul, ha szívünk kitárul.

Társadalmunk mintázati struktúrája embernyom óta, téves energia kódja öröklődik a mindenkorra. Érzelmi örökség, tetteinkben a különbség. Minta formàjàban, indigóként élünk a létünk hálójában.

Az idő pereg behálóz az érzelem, mely nem más, mint a félelem. Érzéseim, ahogy figyelem testemen a szorongás jeleit észlelem.

Bár furcsa és még bántó ez a világ, mert a múlt még lenyomatként a szívedben vibrál, de érzem, hogy a lelked megleled és akkor tiszta lesz a végzeted.

Lelkünk mélységének egységén nincs tudat, mely nemzeteket külön kutat.

Mily csodás, ha szerelembe estek, hisz ilyenkor két lélek egymásba les be. Mikor a szenvedély szívetekbe mar és útnak indul a lüktető dal, minden értelmet kap.

Sebzett, kietlen lelkek nap,mint nap útra kelnek. Keresik, kutatjàk s mégsem tudhatjàk, mi az, mi hajta és a vàgyat a léleknek adja.

Oli, 2012.08.23.-àn megszülettél és életembe beköltöztél. Lelked alakot öltve tàrsult be, a családi körbe.

2007.05.07.-én megszülettél, és életembe, mint cunami becsöppentél. Ha becsukom szemem és szívem figyelem, minden pillanatban a múltban létezem.

Tisztaság burkolja lelkünk dallamàt, mikor megpenndítjük szívünk hullàmàt. Milliàrdnyi csodaszép dallam kezd el sugározni halkan. Belső vilàgunk érzelmi küzdelmét, mutatja a körülöttünk zajló lelki lét.

Milliárdnyi emberi lét hagyta el a Föld mágneses terét. Mintákat hagytak maguk után, hogy egyszerűbb legyen a Miért után. Remél a MOST, bár felfogni képtelen, hogy vére kódokkal van tele.

Nézz körül minden,hogy kiürül mikor a haszonleső előkerül. Zsákmányként éli meg a boldogság percét, mely behálózza minden tettét.

Azt mondják E világi Ősi lelkek, hogy a felnőtti testben az egykoron élt gyermeki lelked, tárul fel ilyen-olyan környezetben. Ismeretlen a tiszta lelki vágy, hisz véred jó pár millió éve ugyanazt a mintát élve hiába él remélve.

Millió kis vibráló lélek, mely zengi milyen csodás is az élet. Az illat, mely hozzá párosul, felpezsdíti vérem piszkosul. Azonosulás mámora teljes, mikor szíved lelkes.

Az Univerzum, mily ismeretlen forma, melynek egyik alkotója, a Föld, mint apródja. Apródjának legapróbbika azt gondolja, hogy Ő e létformának irányítója. A félelem az, mely mindent tűr, hisz az ember ezen sokszor nem lát túl.

Ezernyi gondolt és megannyi kétség, ez az, amit tenni vétség. A szív nesztelen és keresi a vágyát esztelen, mikor rátalál áthalad a lélek kapuján.

Nem tudjuk mi valóság és egyben jóság, hisz minden ember alkotta tudatosság. Rengeteg tapasztalat és megélt bizonyíték, mutatja a tudat mérföldkövét.