Lélekutazó
Itt vagyok, egy a sok milliárd közül,
s látom, hogy világunkra fátyol nehezül.
Lelkünkbe bomlasztó fájdalom rögzül,
mióta a Földön Nő gyermeket szül.
Fénysugárként létezel
Igazán meghitt e karácsonyi őshit.
Lelked áhít,
hisz tudja, e világi látkép csupán csak álhit.
Tudod-e, hogy ez a vakhit
szíved rabján csupán három napig enyhít?
A tét a hagyaték
Nyomod a zsét
azt hiszed ez a valódi lét,
nem látod mi is valójában a tét.
Rabul ejt a mély érthetetlenség,
felemészt az érdektelenség.
Fájdalmam csalódásból mertem
A szív mikor dobben,
a létezés lángra lobban.
Szerelem lángja
szívünk eltalálja,
és mint esély…
A világ nyelve
Szívemben az űr,
Lelkem csak tűr.
Látja már
mi volt a múltbéli ár,
hogyan mosta el Lelkünket az ár.
Kiindulás
Blokkoló tudat,
puszta körmondat,
mely közvetíti elmédben a monológokat.
Szállj le lelked mélyére kis utas és kutass,
légy az életedben TE a vasutas.
ROBI
Emlékszem gyermeki pillanat volt,
mikor is csókod elmémmel dacolt.
Szerelmünk,
mint esély
pulzált Bennünk a szenvedély.
Érintetlenségem
Ismeretlen lélek,
mellyel itt a Földön élek.
Mint egyed,
embrióként léptem be
a környezetbe.
Ciklus
Bársonyos harmat hull alá,
benedvesítve az avar lágy zaját.
Tündöklő világ,
mi feltárul,
ha szívünk kitárul.
Ki tudja, mi a világ kódja?
Társadalmunk mintázati struktúrája
embernyom óta,
téves energia kódja
öröklődik a mindenkorra.
Érzelmi örökség,
tetteinkben a különbség.
Minta formàjàban,
indigóként élünk
a létünk hálójában.